Egy vállalkozás számára a felmerülő finanszírozási igény mértéke miatt és a lehetséges finanszírozási opciók szempontjából sem mindegy, hogy milyen terméket szeretne fejleszteni és piacra vinni.
Ebben a bejegyzésben – a teljesség igénye nélkül – vetünk fel szempontokat annak szemléltetésére, hogy milyen különbségek, sajátosságok adódhatnak egy kézzelfogható terméket fejlesztő és gyártó vállalkozás és egy szoftvercég különböző életszakaszaiban.
A továbbiakban a szoftverfejlesztő cégek kapcsán az SZT rövidítést, míg a kézzel fogható termékeket gyártó cégek esetében a KT rövidítést használjuk a gyorsabb áttekinthetőség érdekében.
I. Termékfejlesztés
SZT:
- Rugalmas és agilis fejlesztési lehetőségek, több lehetőség van a vevői visszacsatolások gyorsabb beépítésére.
KT:
- Már fejlesztéskor figyelembe kell venni számos korlátozó tényezőt: pl.: A termék gyártásához szükséges gyártástechnológia létezik-e a megcélzott beszállítók körében, vagy úgy egyáltalán. A termék maga a jelenlegi technológiákkal fizikailag megvalósítható-e.
- A fejlesztés későbbi szakaszában nehéz visszanyúlni az alapokhoz és módosítani a termék koncepcióját
- A szükséges engedélyeknek és megfelelőségi tanúsítványoknak történő megfelelést már tervezéskor bele kell kalkulálni a termékfejlesztési stratégiába. Ezek köre pedig piaconként sokszor eltérő és bővülő lehet.
- A fejlesztéshez sok esetben számos műszaki- és tudományterület képviselőjét kell bevonni.
- Előjön a gazdaságos előállíthatóság kérdése is, amely visszahat a termék fejlesztésére és a végső tulajdonságaira.
A kézzelfogható termékek fejlesztése jellemzően több időt és erőforrást igényel, mint a szoftvertermékeké.
II. Gyártás
SZT:
- A fejlesztést követően a termék sokszorosítása gyors és szinte költségmentes.
- Általában rövidebb termék életciklus a gyorsabb technológiai avulás / trendek változása miatt.
- Könnyebb előállítani újabb termékváltozatokat.
KT:
- Minden előállított terméknek szemmel látható bekerülési költsége van, ami rontja a skálázhatóságot egy szoftverlicenszhez képest.
- Figyelembe kell venni a gazdaságos előállíthatóság és a termék árazás kérdését már a fejlesztéskor és a gyártáskor is, ami limitálja felhasználandó alkatrészek és technológiák körét.
- Rugalmatlan a gyártás: Igazodni kell az időben és térben változó gyártói kapacitásokhoz és technológiai lehetőségekhez.
- A terméken történő későbbi változtatások sokba kerülnek.
- Szinte mindig van minimálisan rendelhető mennyiségi korlát az előállítás kapcsán (MOQ).
- Van szórás az előállított termékek minőségében, így jobban előjön a minőségbiztosítás kérdése a selejtarány minimalizálása érdekében.
- Még a sorozatban gyártott termék bekerülési költsége is időben változó (jellemzően csak drágul, pl. az energiaárak, alapanyag költségek, munkaerő költsége, logisztikai költségek változása miatt). Ez pedig folyamatosan kihat a profitabilitásra.
- Egy mára több szektorban is nagyon érezhetővé vált szempont az alapanyag hiány.
Szoftvertermékek esetén az azonos termék ismételt előállítása szinte költségmentes. Ezzel szemben a kézzelfogható termékek esetén mindig van egy olyan minimálisan előállítandó mennyiség, amely alatt nem gazdaságos a gyártás/bérgyártás. A megfelelő gyártópartnerek felkutatása és az ellátási lánc megszervezése kritikus és nagyban kihat a profitabilitásra.
III. Piacra lépés
SZT:
- Az ingyenes kipróbálás széleskörű lehetősége és a freemium modellek elterjedése segítik a gyorsabb piaci terjeszkedést.
- Nagyszámú nem fizetős ügyfél (user) megszerzése esetén is van sikeres alternatíva a bevételtermelő képesség és a profitábilis működés elérésére (pl. reklámok).
- Utólagos hibaelhárítás (bugfixing) egyszerűbb, nem kell fizikailag visszahívni a terméket vagy a helyszínre menni a javításhoz.
KT:
- Magasabb ügyfélkiszolgálási költségek: raktározás és egyéb logisztika, jótállás és garancia, visszahívás, visszáru, stb.
- Az engedélyek megszerzése miatt lassabban jut ki a piacra.
A szoftverterméken alapuló üzlet skálázhatósága jóval kedvezőbb. A kézzelfogható termékek piacra vitele, illetve maga a folyamatos piaci jelenlét és az új piacokon való megjelenés is jóval több kihívást és terhet ró a vállalkozásokra.
IV. Nemzetközi terjeszkedés
SZT:
- A termék eljuttatása a világ bármelyik pontjára jóval egyszerűbb, hiszen nem igényel logisztikai kapacitást.
KT:
- Az üzlet skálázása jóval drágább: mind gyártási kapacitás, mind pedig termék bekerülés költség, mind pedig logisztikai miatt szükséges a korábbi kapacitások bővítése, újragondolása.
- A megrendelő által megfizetendő összes költség (termék ára + szállítás) gyakorlatilag meghatároz egy olyan sugarú kört, amin belül az adott piac kiszolgálásához szükséges kapacitásokat érdemes telepíteni. Ez pedig az új piacok egy részénél újabb költséget jelent.
- Az új piacokra történő betörés sokszor újabb engedélyek megszerzését igényli.
Konklúzió
A fentiek rámutatnak arra, hogy a kézzelfogható termék már fejlesztési fázisban is sokkal költségesebb és a piacra kijutás is jóval több idejét és energiáját emészti fel a cégnek.
Éppen ezért olyan termékkel érdemes a piacra készülni, aminek a hozzáadott értéke magasabb, ugyanis előbb-utóbb megjelennek a versenytársak és folyamatosan faragják le a versenyelőnyünket. Minél nagyobb ez az előny, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a befektetett magas fejlesztési költségek megtérülnek.
Ugyanakkor a magasabb hozzáadott érték jellemzően innovatívabb megoldásokat kíván, melyek kutatás-fejlesztési (K+F) igénye is magasabb.
Ez a megnövekedett K+F igény pedig egyrészt bizonytalanabbá teszi a fejlesztés kimenetelét (hiszen az is kijöhet eredményként, hogy a technológia nem valósítható meg, vagy nem gazdaságos a megvalósítása), másrészt hosszabb fejlesztési folyamatot eredményez, ezért elodázza a piacra lépés időpontját.
A versenyelőny minél további megtartása érdekében az ilyen – magas hozzáadott értékű technológiát megvalósító – termékek fejlesztésekor érdemes törekedni valamiféle iparjogvédelmi oltalom megszerzésére is, ami szintén növeli a költségeket és tovább késlelteti a piacra történő kilépés lehetséges időpontját is.
Finanszírozási vetületek
Nem véletlen, hogy a pénzügyi befektetők sokkal jobban szeretik a szoftver termékeket, hiszen a fenti összehasonlítás is rámutat arra, hogy sokkal nagyobb kockázatot jelent egy kézzel fogható terméket gyártó cégbe befektetni bármilyen életfázisban.
A kézzelfogható termékek fejlesztésén gondolkodó, startup szemlélettel rendelkező vállalkozásoknak a fentiek tükrében azt tudjuk javasolni, hogyha már belevágnak a termék fejlesztésébe, akkor mindenképp valós piaci igényeket kiszolgáló, magas hozzáadott értékű termék előállítására törekedjenek, lehetőleg úgy, hogy a termékükkel más vállalkozásokat céloznak (B2B modellben).
Ha van rá mód, pénzügyi befektetőt a sikeres termékfejlesztést követően, megbízható, tesztelt gyártói és beszállítói kör felkutatása után vonjanak be.
Ennek oka elég egyszerű: átlagosan jóval később és jóval drágábban fognak kijutni a piacra, mint egy szoftverterméket fejlesztő cég, és a nap végén sokkal rosszabbul járnak az alapítók, ha egy elhúzódó útkeresés és piacra lépés elején vonnak be tőkét, ugyanis a tőke kamattal együtt ketyeg, már a befektetés pillanatától kezdve.
Induló cégként miből finanszírozzuk itthon egy innovatív, kézzelfogható termék fejlesztését?
Sajnos jelenleg nincs ideális finanszírozási lehetőség erre itthon. Az okok ITT bővebben kifejtésre kerültek.
Egy kompromisszumos megoldás lehet egy olyan szakmai vagy pénzügyi befektetőt találni, aki már termékfejlesztés fázisban is képes és hajlandó befektetni értelmezhető méretű összeget.
Ebben az esetben – ha valóban ígéretes és megvalósítható a megálmodott termék – akkor a kései piacra kerülés kockázata és a befektetői preferenciák miatt alapítóként – már az elején érdemes olyan cégépítési stratégiában gondolkodni, ami korai, szakmai felvásárló általi EXIT-hez vezet.
Vagyis felkészülni arra, hogy pár éven belül egy szakmai felvásárló az időközben működőképessé érett és valódi működési környezetben validált technológia miatt a korábbi befektetővel együtt az alapítókat is teljesen kivásárolhatja.